Fotók: Balogh Kata, Kenéz Gergely, Simon Kornél, Varga Marietta, Wertán Botond

A város, mint egy álmos eb,
hever domb alatt, sík felett
kis város: nagy falu.

Korán fekvő, korán kelő:
fehér fal és piros tető
zöld fák és zöld zsalu.

Babits Mihály:
Szekszárd 1915 nyarán
(részlet)

Szenvedélyesen szeretünk utazni. Felfedezni azokat a helyeket, ahol nem kell kerülgetni a turistákat, szóba elegyedhetünk a helyiekkel és egy kis időre csak magunk lehetünk a természetben – belföldön és határon túl egyaránt.

Sok időt töltöttünk külföldön, dolgoztunk és pihentünk is országhatáron túl. Számos varázslatos helyen megfordultunk, pihentünk apró és nagy szállodákban, különleges és bátor megoldásokkal játszó szálláshelyeken. Szerettük mindet – szerettük egyediségüket.

Olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol egészen egyszerűen csak jó lenni, ahol az utazásaink során megtapasztalt legkedvesebb, legötletesebb megoldásokat ötvözhetjük.

Ez a Szegzárd – the lodge.

Olyan szálláshelynek terveztük

a Szegzárd – the lodge-ot, ahol a természet közelségében töltekezhet az ember.

Az ember, aki szeret kicsit elbújni

a világ elől, aki unja nem csak a város zaját,

de a felkapott turistahelyeket is.

Itt pihenhettek nagy baráti társasággal, de kettesben is.

Természetközeli, puritán,

pihenőhelyet álmodtunk ide,

Szekszárd borvidékére.

A Szegzárd – the lodge közel két hektáron, egy kisebb domboldalon terül el.

A birtokhoz tartozik a kis „magán erdő”, szőlőültetvény, száz fából álló gyümölcsös.

Az épületek úgy simulnak bele a tájba, hogy közben minden szükséges kényelmi szempontnak megfelelnek.

Modern nomád stílus, kisebb kabinokkal és olyan hangulattal, amit egyetlen luxusszállodában

sem érez az ember.

Menü